Mészáros Lőrinc bankja dobhat mentőövet a kórházi adósságba fúló beszállítóknak

Az, hogy történelmi szinten van a kórházak adóssága, az elmúlt hetek egyik legégetőbb egészségügyet érintő témája: 2023-ban átlagosan havonta 3,7 milliárddal, 2024-ben már csaknem havi 20 milliárddal nőtt a kórházak adóssága, március végére elérve a közel 120 milliárd forintot. Úgy tűnik, a konszolidációra nemrég megszavazott mintegy 104 milliárd forint, amit két ütemben, június végéig utalnak el, gyakorlatilag a februárig felhalmozott lejárt tartozásokat fedezi, ami így júniusra várhatóan újra 60 milliárd forintra fog rúgni. A mostani konszolidációról szóló rendelet ugyan a „szállítói tartozások” kifejezést használja, de nem kizárt, hogy a tavaly év végihez hasonlóan a kifizetés sorrendjében most is a közüzemi cégek és az állami beszállítók lesznek az elsők. Pedig már ma is napi szinten nehezíti, sőt akár el is lehetetleníti a betegellátást az eszközhiány: pufferek (felhalmozott tartalékok) nincsenek, a legnagyobb probléma az implantátumigényes területeken, a sürgősségi, kardiológiai, intenzív ellátásban van, hiszen azok a cégek vannak a legnagyobb bajban, ahol nagy a beszerzési-, munkaerő- és anyagköltség. Az implantátumgyártók ma azt prognosztizálják, hogy visszaállhat a COVID alatt tapasztalt állapot, ami nagyjából másfél éves csúszást okozott minden területen.

Óriási gondban vannak tehát nemcsak a kórházak (főleg a megyei és országos intézmények, ahonnan nincs is már hová tovább küldeni a beteget), de a gyártók, forgalmazók is, akik ma már hitelt sem kapnak, ha mondjuk az ÁFA-tartozásukat szeretnék rendezni az állam felé. A helyzet már 10-12 éve tragikus, de hogy az általunk megkérdezett sok-sok érintett egyikének saját cégénél gyűjtött adataival érzékeltessük: míg korábban őszre nagyjából 40-50 százalék volt a kintlévőség, amit egy-egy konszolidáció 10-19 százalékra mérsékelt, 2023 őszén ez már 66 százalék volt. Van olyan beszállító, akinek egy év alatt megduplázódott az adóssága. Mára az orvostechnikai cégek tapasztalata az, hogy amikor elmennek a bankba és elmondják, mi a vállalkozás profilja, kinevetik…

Egy minősítési rendelet jelentheti az utolsó szöget

 „A legutóbbi felméréseink szerint a tagságunk hetven százalékának vannak súlyos anyagi gondjai, negyven százaléka már azon gondolkozott, hogy lehúzza a rolót” – vázolja a helyzetet az eLitMednek Tóth Zsolt, a Magyar Medikai Gyártók és Szolgáltatók Akkreditált Innovációs Klaszter (MediKlaszter) főtitkára. „Köztük magyar kkv-k, magyar szakemberekkel, dolgozókkal, akik akár több évtizednyi munkát tettek a cégükbe.

A jelenlegi nemfizetéses állapot mellett ráadásul tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy kötelező számukra az EU iparágra vonatkozó 2017/745 számú MDR minősítési rendelete – ennek segítő feltételek megteremtése nélküli bevezetése átgondolatlan döntés, ami kritikus helyzetbe hozta az orvostechnikai kkv-kat.

Az orvostechnikai eszköz típusaitól függően ugyanis az MDR minősítés megszerzése akár többmilliós tétel is lehet, enélkül viszont nem validak az eszközök. Itt hitelesíteni kell minden gyártónak és forgalmazónak mindent, nyilvántartási számmal, sorszámazonosítóval, tudományos igazolásokkal, amihez május 26-ig kell igényelni auditort. Ezen a napon egy döntő, vízválasztó helyzet jön létre. Az a cég, amely eddig az időpontig nem nyújt be kérelmet kijelölt MDR auditorhoz – vagy azt nem fogadja be az auditor –, az ettől az időponttól nem forgalmazhatja a termékeit, illetve az intézmény azokat nem fogadhatja be, mert a jelenleg érvényes rendelet szerinti auditja lejár” – magyarázta Tóth Zsolt.  Akinek sikerül szerződnie, még négy évig forgalmazhatja a korábbi termékeit.

A medtech cégek jelentős része azonban nem fog, vagy nem tud a májusi dátumig szerződést kötni auditorral, mert az auditor nem tudja a cégét/termékeit befogadni, vagy mert a termékek auditálási és vizsgálati költségeit a vállalkozás felelősen már nem tudja vállalni. A főtitkár hozzátette, „a rendeletnek történő megfelelés a medtech cégek többségénél megoldhatatlan helyzetet teremtett, amelynek hatására – ha a kormányzat segítségével most nem történnek konkrét lépések – a magyar cégek jelentős része ellehetetlenül, a gazdaságpolitika eltervezett vonatkozó céljai irreálisak lesznek. Ez a helyzet a hazai egészségügy működését is veszélyezteti, és működési költségét éves szinten tíz milliárdokkal megnöveli.

Az MDR kötelezettségek miatt a MediKlaszter felmérése szerint az iparág kkv vállalkozásainak és a magyar medtech termékek gyártásának 30-40 százaléka 2024-ben megszűnik.

Ez a ma előállított 500 milliárd forintos érték nagyon jelentős részét jelentené. A helyzet a betegellátás valamennyi területét érinti, de az implantátumok, protézisek beszállításában lehetnek a legkomolyabb nehézségek. Ezek ugyanis a legköltségigényesebbek a cégeknek, amit ugye jelenleg hitelezniük kell. Mivel a 2020. évi becslések alapján az MDR átállási költségek hazánkban meghaladták a 33 milliárd forintot, felmerült annak lehetősége, hogy ennek költségeit átvállalja az állam, mint ahogy Lengyelországban és Csehországban tette ezt a kormány, 70 százalékban. Erről elkezdődtek az egyeztetések” – mondta lapunknak Tóth Zsolt.

Abszurd helyzet: szállítási kötelezettség fizetség nélkül

Králik György, az Orvostechnikai Szövetség elnöke szerint valóságos csapdahelyzetbe kerültek a vállalkozások, miközben a kórházak is lassan működésképtelenné válnak.  „Ma a négyezer beszállító cégből ezer az, aki kizárólag kórházaknak szállít, azaz itt több százezer ember megélhetését jelenti ezek működése, nem beszélve a betegellátás biztonságáról. Nincs olyan orvosi terület, amit ne érintene az, hogy a beszállítók már nem tudnak pufferre adni, vagyis mostanra sok intézményben már nem maradt tartalék. Az, hogy a cégeknek fejlesztésre már évek óta nincs forrása, az egy dolog, de mostanra már olyan megszorításokra kényszerülnek, hogy a tulajdonosok nem veszik fel a fizetésüket, nincs osztalék, 13. havi bér, sorolhatnám.

És akkor ehhez kapcsolódik a közbeszerzési kötelék, ami két-három évre leköti a cégeket a kötelező szállításra úgy, hogy közben fizetés nincs. De ha nem szállít, szerződést szeg. Abszurd a helyzet.

Egy kisebb kórház még tovább küldheti a beteget, de egy megyei intézmény, vagy egy egyetemi klinika már nem teheti meg” – nyilatkozta az eLitMednek Králik György, aki speciális helyzetben van informatikai beszállítóként, hiszen itt elsősorban a tudást, a munkaerőt kell megfizetnie, hogy meg is tudja tartani. Egészen más a helyzet viszont ott, ahol maguk a beszállítók is beszerzéssel, komoly anyag- és készletezési költséggel tudják csak biztosítani az intézmények ellátását. „Jelen piaci környezetben nagyon beszorult mindenki, ráadásul nemhogy a tőketartozáshoz nem jutunk, de még, teljesen szabálytalanul amúgy, a késedelmi kamatot sem számítjuk fel. Nem beszélve arról, hogy az uniós szabályok és a parlament által elfogadott törvény szerint ezen felül lejárt számlánként még 40 euró úgynevezett behajtási költségátalányt is tovább számlázhatnánk. De hát most még arról sem beszélhetünk, hogy a tőketartozáshoz hozzájussunk, legfeljebb annak töredékéhez” – mondta lapunknak az Orvostechnikai Szövetség elnöke. 

A kkv-k mégsem mernek (le)lépni, mert félnek, hogy azonnal a helyükre lépne más. Leginkább egy tőkeerős multi, vagyis elveszítenék a munkájukat, feladhatnák az akár 25-30 éve felépített vállalkozást, az abba fektetett rengeteg energiát. De miért is lenne annyira csábító egy multinacionális cégnek egy konstans adósságokat kódoló rendszer? Piacszerzés – mondják az érintettek. Megéri nekik az elején még borítékolható veszteség, hogy később monopol helyzetben az árat ők diktálhassák, az állam pedig kényszerhelyzetbe kerül, kénytelen elfogadni a feltételeket, vagy nincs beszállítás. A multik szerint viszont nem tőlük, hanem az olcsó távol keleti vagy török gyártóktól van miért félni, hiszen ők mélyen áron aluli termékekkel áraszthatják el az egészségügyet, a megrendelőnek pedig csak az a fontos, hogy minél olcsóbb legyen. 

„Csak a hazait”

Egy hazai kkv, amely a csőd szélén billeg évek óta. Kicsi cég, de 25 éve megbízhatóan és kitartóan szállít gumikesztyűt, valamint labor- és steril eszközöket Észak-Magyarországon. Kezdetben 10 embernek adott munkát, ma már csak öten maradtak. A vállalkozás 5 kis kórház beszállítója, de miután a megyei intézményhez csatoltak mindent, így csak ott tárgyalhatna, csakhogy nem tud.

„Teljesen a palást szélére löktek. Az eszközeink egy részét közbeszerzés alá vonták, hiába adnék olcsóbb árat, nincs rá módom. Pedig így is 180-360 napos a fizetés azokra az eszközökre, amiket szállíthatunk. Ha gyorsan kell valami, főleg nagy értékű eszköz, akkor annak nagy részét kifizetik, hiszen a betegellátás megállna, ha nem tennék. Annak fizetnek, akik nélkül megállna a rendszer, műtétek maradnának el, de a többi számlát jellemzően csaknem egy éves lauffal fizetik. Még kommunikáció sincs, minden területnek megvan a felelőse, de nincsenek döntési helyzetben. Legutóbb bejutottam a gazdasági vezetőhöz, aki a szememre hányta, hogyha 25 éve ezen a piacon dolgozom, akkor miért nem forgattam vissza a profitom, miért nem tartalékoltam? Nonszensz, de ez a 22-es csapdája, mert ha nem teljesítek, tönkre megyünk” – mutatta be lapunknak szorult helyzetét egy névtelenséget kérő cégvezető. 

Mészáros Lőrinc bankja veheti át az adósságokat

Nem újkeletű gondolat, hogy egy magyar bank lépjen be a rendszerbe, hogy úgynevezett faktorálással oldja meg a kialakult helyzetet. Ez azt jelenti, hogy a hitelező (jelen esetben a kkv) a követelést eladja a faktorálónak (a banknak), ezáltal biztosítva a cég egyenletes likviditását. A faktoring két alaptípusa a lejárt követelések, illetve a még le nem járt követelések vásárlása. Jelen helyzetben a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MBH Bank az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) kezdeményezésére, a Medklaszter és az Orvostechnikai Szövetség együttműködésében dolgozott ki egy olyan konstrukciót, amelyben 10-11 százalékos kamattal a bank átveszi a beszállítók követelését, egy éves futamidőre. Vagyis a cégek lemondanak a tőketartozásuk egy részéről, és majd az MBH hajtja be az államon a tartozásokat. Abszurd megoldásnak tűnik, mégis életmentő lehet a piac szereplőinek és így a betegellátásnak is.

Tavaly az osztályleállások csaknem ötödét eszközhiány okozta

Ma már mindennapos a kórházakban az, hogy valami nincs, az, hogy „valahogy oldjuk meg”. Legyen az protézis, varrócérna, gumikesztyű vagy gyógyszerek. Egy ideig még megoldják a leleményes orvosok. Van azonban, ahol már nincs alternatíva. Most az első inkasszóval élő cég épp egy műtéti eszközöket beszállító vállalkozás, vagyis annak a területnek az ellátója, ahol talán a legnagyobb az eszközigény, és ahol szállítás nélkül hamar kritikussá válhat a helyzet.

A Magyar Orvosi Kamara 2023 őszi vizsgálata alapján az osztályleállások 11-19 százalékában az eszközhiány volt az indok – tavaly, miközben a kórházi adósságok idén még nagyobb sebességgel nőnek. Ahogy a munkaanyag fogalmaz, „érdemi tartalékok műszerekből sincsenek. Egy nagyobb, akár megyei szintű ellátóhelynek – vagy országos intézetnek – nem kellene hosszabban leállnia mondjuk a CT meghibásodása miatt, lehetne belőle akár több. […] Az pedig, hogy az MR kompatibilis monitor meghibásodása miatt húsz hétig egy megyeszékhelyről a 120 km-re levő fővárosba küldik a vizsgálat alatt altatást igénylő felnőtteket és gyerekeket… Nincs túl sok ilyen, de azért néhány szállítás árából is kijönne egy ilyen monitor ára.”

_{A MOK vizsgálati anyagában (81-82. oldal) az NNK 2023-as, intézményhelyettesítésekről szóló határozatait kategorizálta az indoklások alapján}.