Egy új, átfogó kutatás a megvonási tünetek jelenlétét és az egyéni megvonási tünetek előfordulását vizsgálta antidepresszánsok szedését abbahagyó egyéneknél.
Az antidepresszánsok megvonásával kapcsolatos korábbi, randomizált, kontrollált vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise során az Imperial College London és a King’s College London által vezetett kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy bár az antidepresszánsok szedését abbahagyó résztvevők átlagosan eggyel több tünetet tapasztaltak, mint azok, akik folytatták vagy placebót szedtek, ez nem volt elég ahhoz, hogy szignifikánsnak tekintsék.
A leggyakoribb tünetek a szédülés, hányinger, forgó jellegű szédülés és idegesség voltak. Fontos megjegyezni, hogy a depresszió nem az antidepresszánsok megvonásának tünete volt, hanem inkább a betegség kiújulása miatt jelentkezett.
Dr. Sameer Jauhar, a tanulmány vezető szerzője elmondta: „Annak ellenére, hogy korábban aggodalomra adott okot az antidepresszáns-kezelés abbahagyása, kutatásunk azt találta, hogy a legtöbb ember nem tapasztal súlyos elvonási tüneteket. Fontos, hogy a depresszió kiújulása nem kapcsolódott az antidepresszánsok megvonásához ezekben a vizsgálatokban.”
Az Egyesült Királyság klinikai akadémikusai együttműködve végezték el az antidepresszánsok megvonásával kapcsolatos randomizált, kontrollált vizsgálatok legnagyobb és legszigorúbb elemzését, 50, többféle betegséget felölelő vizsgálat adatait értékelve. Az elemzés összesen 17.828 résztvevő adatait tartalmazta, akiknek átlagéletkora 44 év volt, és akiknek 70%-a nő volt. Két metaanalízist végeztek: az egyik vizsgálatban a Discontinuation Emergent Signs and Symptoms scale (DESS) néven ismert standardizált mérőeszközt, a másikban pedig különféle más skálákat alkalmaztak.
Az antidepresszánsok esetében, függetlenül a szedett típustól, a többlettünetek száma általában egy további tünetnek felelt meg a 43 tünetből álló skálán. Placebo-kontrollos, randomizált, kontrollált vizsgálatokban az antidepresszánsok esetében a leggyakoribb tünetek a szédülés (7,5% vs. 1,8%), a hányinger (4,1% vs. 1,5%), a forgó jellegű szédülés (2,7% vs. 0,4%) és az idegesség (3% vs. 0,8%) voltak.
A kutatás különböző típusú antidepresszánsokat értékelt, beleértve a szerotonin-norepinefrin újrafelvétel-gátlókat (SNRI-ket) – venlafaxint és duloxetint; a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókat – escitalopramot, szertralint és paroxetint; az agomelatint, amely egy melatoninreceptor-agonista és szelektív szerotoninreceptor-antagonista; valamint a vortioxetint, amely gátolja a szerotonin újrafelvételét, valamint részleges agonista és antagonista hatást fejt ki a különböző szerotoninreceptorokra.
A legtöbb tünetet a venlafaxin-kezelés abbahagyásakor figyelték meg, ahol a betegek körülbelül 20%-a szenvedett szédüléstől, szemben a placebót szedők 1,8%-ával. A vortioxetin esetében kevesebb mint egy plusz tünetet figyeltek meg a standardizált abbahagyási skálán. Az agomelatin esetében nem észleltek plusz tünetet.
A nem placebo-kontrollos vizsgálatok hozzáadása kismértékben növelte ezeket az arányokat (szédülés 11,8%, rémálmok 8,1%, idegesség 7,6%, hányinger 5,8%).
A depresszió kiújulását nem figyelték meg az antidepresszánsokról leszokott betegeknél, még a meglévő depresszióban szenvedőknél sem.
Incidence and Nature of Antidepressant Discontinuation Symptoms, A Systematic Review and Meta-analysis by Michail Kalfas, Sameer Jauhar et al is published in JAMA Psychiatry on 9th July 2025. DOI: 10.1001/jamapsychiatry.2025.1362.
Szerző:
PHARMINDEX Online
Forrás:
Imperial College London